Svájc aranytartaléka: a Svájci Nemzeti Bank aranya
Svájc aranytartaléka 1040 tonna, és a Svájci Nemzeti Bank (SNB) tulajdona. A készlet 2008 vége óta változatlan. Az SNB teljes devizatartalékához mérve az aranyarány mintegy 15 százalékkal viszonylag kicsi.
Mennyi aranya van Svájcnak?
Az SNB 1040 tonna aranyat tart, nagyrészt rudakban, kisebb részben érmékben. Ez a mennyiség 2008 vége óta nem változott. A World Gold Council rangsorában Svájc az IMF-et és az EKB-t is beleszámítva a nyolcadik helyen áll.
Az, hogy az arany a tartalékoknak csak mintegy 15 százalékát teszi ki, az SNB igen nagy devizakészletének köszönhető, amely mellett az aranykészlet kicsinek tűnik.
Hol tárolják Svájc aranyát?
Az SNB szerint az arany mintegy 70 százaléka Svájcban, mintegy 20 százaléka a londoni Bank of Englandnél, mintegy 10 százaléka pedig a Bank of Canadánál van. Az SNB a megoszlást azzal indokolja, hogy válság esetén is hozzá akar férni tartalékaihoz. A decentralizált tárolás csökkenti az egyetlen helyszínhez kötődő kockázatot.
Ez azt jelenti, hogy mintegy 312 tonna svájci aranyat külföldön tárolnak: körülbelül 208 tonnát Londonban és körülbelül 104 tonnát Kanadában. A Bank of England már az SNB aranyeladásainál is a fő elszámolási hely volt. Thomas Jordan, az SNB elnöke 2013 áprilisában hozta először nyilvánosságra a megoszlást. Azóta nem változott – Németországgal, Ausztriával vagy Indiával ellentétben Svájcban nem volt hazaszállítás.
Az aranyeladások 2000-től
A svájci frank sokáig törvényileg az aranyhoz volt kötve. Az SNB csak a hivatalos, kilogrammonként 4595 svájci frankos paritáson vehetett vagy adhatott el aranyat – ez az 1990-es évek végén a piaci ár harmada volt. 1997-ben egy szakértői csoport arra a következtetésre jutott, hogy 1300 tonna aranynak megfelelő tartalékra már nincs szükség a monetáris politikához.
1999 júniusában az SNB akkori, 2590 tonnás készletének felét monetáris politikai szempontból már nem szükségesnek nyilvánította. Az 1999. áprilisi alkotmányreform és a 2000. májusi új valutatörvény után megkezdődhettek az eladások. 1170 tonna tartozott a Washingtoni Aranymegállapodás hatálya alá, amely a részt vevő európai központi bankok eladásait összesen 2000 tonnára korlátozta. A fennmaradó 130 tonnát az SNB a követő megállapodás keretében adta el, és 2005. március 30-án zárta le a programot. A bevétel a Szövetségi Államhoz és a 26 kantonhoz került.
Az eladások nagy részét a Bank of Englanden keresztül bonyolították. A 2009-es követő megállapodásban a részt vevő központi bankok vállalták, hogy évente legfeljebb 400 tonnát, öt év alatt legfeljebb 2000 tonnát adnak el. Az SNB akkor közölte, hogy belátható időn belül nem tervez további eladásokat. Készletét 2008 vége óta állandó szinten tartja.
A 2014-es aranykezdeményezés
2014. november 30-án Svájcban népszavazást tartottak a „Mentsük meg svájci aranyunkat” (Rettet unser Schweizer Gold) népi kezdeményezésről. Ez azt követelte, hogy az SNB eszközeinek legalább 20 százalékát aranyban tartsa, ne adhasson el többé aranyat, és teljes aranykészletét Svájcban tárolja.
A Szövetségi Tanács, a parlament és az SNB ellenezte a kezdeményezést. A szavazók 77,3 százalékos nem szavazattal elutasították, és egyetlen kantonban sem kapott többséget. A hivatalos eredmény szerint 1 974 137 nem szavazat állt szemben 580 528 igen szavazattal, 49,81 százalékos részvétel mellett.
Jogi alapok
A Szövetségi Alkotmány 99. cikke szerint az SNB valutatartalékainak egy részét aranyban tartja. Az arany kiegészíti a devizabefektetéseket, az IMF-nél lévő tartalékpozíciót és a különleges lehívási jogokat. A 2014-es kezdeményezés rögzített aranykvótát iktatott volna az alkotmányba, eladási tilalmat vezetett volna be és megszüntette volna a külföldi tárolást – ezt a többség elutasította.
