Az arany megelőzi az eurót és az amerikai állampapírokat: a jegybankok 2026-ban is az aranyra építenek
2026. augusztus 16.
27 százalék arany, 15 százalék euró. Az Európai Központi Bank legfrissebb adatai figyelemre méltó elmozdulást mutatnak a nemzetközi tartalékrendszerben. 2025 végén az arany aktuális piaci áron már a globális hivatalos tartalékok mintegy 27 százalékát tette ki. Az euró részesedése 15 százalék volt.
Ezzel az arany mára nemcsak az eurót előzi meg. Még az amerikai állampapírok is, amelyek az EKB szerint mintegy 22 százalékos részesedéssel bírnak, a nemesfém mögé szorultak.
A folyamat 2026-ban is folytatódik. Csak a második negyedévben a jegybankok nettó 289 tonna aranyat vásároltak. Ezzel párhuzamosan az arany ára augusztus közepén ismét a 4400 amerikai dollár/uncia szint felé mozdult el.
A számok azt mutatják: az arany a nemzetközi tartalékrendszerben ismét stratégiai jelentőségű tényezővé vált.
A legfontosabb új adat az Európai Központi Bank 2026. június 2-i, „The international role of the euro” című aktuális jelentéséből származik.
Eszerint az arany aránya a teljes hivatalos tartalékokon belül 2025 végére 27 százalékra emelkedett. Az euró 15 százalékot ért el, az amerikai állampapírok (US-Treasuries) pedig 22 százalékot tettek ki.
| Tartalékeszköz | Részesedés 2025 végén |
|---|---|
| Gold | 27 % |
| US-Treasuries | 22 % |
| Euro | 15 % |
Ezzel az előző évi trend tovább erősödött.
Azonban az az állítás, miszerint „az arany kiszorítja az eurót”, magyarázatra szorul. Az arany nem pénznem, és nem veszi át az euró funkcióit a nemzetközi fizetési forgalomban. Ami megelőzte az eurót, az az euró aránya a hivatalos tartalékokon belül, amennyiben az aranyat aktuális piaci áron értékeljük.
Pontosan ez a megkülönböztetés a lényeges.
Első pillantásra a számokból arra lehetne következtetni, hogy a jegybankok tömegesen csoportosították át tartalékaikat euróból és amerikai dollárból aranyba.
A valóság ennél árnyaltabb.
A növekedés jelentős része az aranyárnak köszönhető. Az EKB számításai szerint az arany ára 2025-ben nominálisan mintegy 60 százalékkal emelkedett, miután 2024-ben már körülbelül 30 százalékkal nőtt.
Ezáltal automatikusan nő a már meglévő aranytartalékok értéke, és így azok százalékos aránya is a teljes tartalékvagyonon belül.
Az EKB kiszűrte ezt a hatást. Ha az aranykészleteket továbbra is a 2023 végi aranyárral értékeljük, az arany részesedése csupán 16 százalékot tesz ki. Ebben az esetben az euró szintén 16 százalékon áll, az amerikai állampapírok (US-Treasuries) pedig elérik a 26 százalékot.
Ez jelentősen megváltoztatja az értelmezést.
Aktuális piaci áron az arany egyértelműen az euró előtt jár. A masszív áremelkedéssel korrigálva viszont a két tartalékpozíció között gyakorlatilag döntetlen az állás.
Az értékelési hatás azonban csak a történet egyik részét magyarázza. Ugyanis a jegybankok valóban továbbra is jelentős mennyiségű aranyat vásárolnak.
2025-ben a vásárlások az EKB adatai szerint ugyan mintegy 850 tonnára estek vissza. 2022 és 2024 között ezek mértéke évente meghaladta az 1000 tonnát.
2026-ban azonban a kereslet ismét jelentősen felgyorsult.
A legfrissebb adatok szerint a második negyedévben a jegybankok nettó 289 tonna aranyat vásároltak. Ez több mint ötszöröse volt az első negyedévinek, és a Reuters szerint a valaha mért legmagasabb érték egy második negyedévre vonatkozóan.
Az átlagos aranyár alapján a Deutsche Bank ezeknek a vásárlásoknak az értékét körülbelül 45 milliárd amerikai dollárra becsüli.
Ez egy döntő pont: az arany felemelkedése a tartalékokban nem kizárólag a magasabb árak eredménye. A jegybankok továbbra is aktívan bővítik készleteiket.
Hogy mennyire aktuális ez a trend, azt Kína példája mutatja.
A World Gold Council augusztus 14-én közzétett adatai szerint a Kínai Népi Bank (People's Bank of China) csak júliusban 20 tonnával növelte aranytartalékait. Ez volt a legnagyobb havi vásárlás 2023 vége óta, és már a 21. egymást követő hónap, amikor a kínai jegybank aranyat vásárolt.
A hivatalos kínai aranykészletek ezzel a World Gold Council adatai szerint elérték a 2366 tonnát, ami a kínai devizatartalékok mintegy nyolc százalékának felelt meg.
A hosszabb távú fejlődés is figyelemre méltó. Oroszország 2022-es Ukrajna elleni támadása óta Kína az EKB szerint több mint 350 tonna aranyat vásárolt. Lengyelország követi mintegy 320 tonnával, Törökország körülbelül 220 tonnával, India pedig mintegy 130 tonnával.
Az aranyvásárlás így már régóta nem csupán egyes feltörekvő országok marginális jelensége.
Miért vásárolnak a jegybankok aranyat, annak ellenére, hogy a nemesfém nem fizet kamatot?
Az EKB fontos tényezőt lát a geopolitikában.
Az arany rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, amely az egyre inkább töredezett nemzetközi pénzügyi rendszerben felértékelődik: nem jelent követelést egy másik állammal szemben.
Egy állampapír mindig a kibocsátó kötelezettsége. Egy bankbetét feltételez egy partnert. A fizikai aranynak ezzel szemben nincs ilyen kibocsátói kockázata.
Ez teszi az aranyat érdekessé azon jegybankok számára, amelyek diverzifikálni szeretnék tartalékaikat, vagy csökkenteni akarják függőségüket egyes valutaövezetektől.
Az EKB kifejezetten rámutat, hogy a geopolitikai kockázatok továbbra is a tartalékkezelők által figyelt központi tényezők közé tartoznak.
Az aranyat így egyre inkább nemcsak értékmegőrzőként, hanem stratégiai tartalékeszközként kezelik.
A folyamat tovább folytatódhat.
A World Gold Council júniusban közzétett felmérése szerint a megkérdezett tartalékkezelők 45 százaléka arra számít, hogy saját intézménye aranykészleteit a következő tizenkét hónapon belül növelni fogja.
Ez rekordérték.
Mindössze egy százalék várt csökkenést saját aranykészleteiben, míg 54 százalék változatlan állományt feltételezett.
A számok összhangban vannak a második negyedévi tényleges vásárlásokkal és Kína legutóbbi, júliusi vételeivel.
A folyamat a piacon is látható.
2026. augusztus 14-én az arany azonnali (spot) ára 4379,95 amerikai dollárra emelkedett unciánként. Az amerikai arany határidős jegyzések (futures) 4437,30 dolláron zártak.
Még érdekesebb a rövid távú mozgás. Augusztus eleje óta az arany időnként mintegy 400 dollárral, azaz körülbelül tíz százalékkal drágult.
A jegybanki kereslet mellett az amerikai dollár, a kamatvárakozások és a geopolitikai bizonytalanságok is fontos szerepet játszanak ebben.
A gyengébb dollár olcsóbbá teszi az aranyat a dollárövezeten kívüli vásárlók számára. Ezzel egyidejűleg az arany gyakran profitál a csökkenő vagy kevésbé emelkedő kamatokkal kapcsolatos várakozásokból, mivel a nemesfém maga nem fizet folyó kamatot.
A dinamika ellenére a tartalékstatisztikákból nem szabad téves következtetéseket levonni.
Az arany nem helyettesíti sem az eurót, sem az amerikai dollárt.
Az EKB maga is hangsúlyozza a nemesfém mint tartalékeszköz hátrányait. Az arany nem fizet kamatot, ára erősen ingadozhat, a fizikai arany tárolása pedig költségekkel jár.
Ehhez jön még egy strukturális különbség: az aranykínálat nem bővíthető rövid távon, ha a nemzetközi pénzügyi rendszernek hirtelen plusz likviditásra van szüksége.
A dollár és az euró ezért olyan funkciókkal rendelkezik, amelyeket az arany nem tud átvenni.
Ezért különösen érdekes az aktuális EKB-jelentés második megállapítása.
Miközben az arany egyre nagyobb részt tesz ki a tartalékokból, az euró nemzetközi szerepe 2025-ben mérsékelten növekedett.
Ezért hibás lenne az emelkedő aranyarányból az euró általános gyengeségére következtetni.
Ehelyett két folyamat zajlik egyszerre: az euró továbbra is központi nemzetközi pénznem marad, miközben az arany mint stratégiai tartalékeszköz felértékelődik.
Pontosan ebben rejlik a valódi történet.
Egy jegybank döntéseit nem lehet egy az egyben átültetni a magánbefektetőkre. A jegybankok más célokat követnek, más időtávokkal rendelkeznek, és teljesen más feltételek mellett kell kezelniük tartalékaikat.
A folyamat mindazonáltal figyelemre méltó.
Pontosan azok az intézmények, amelyek a globális fiat pénzrendszert fenntartják, tartanak hatalmas aranykészleteket és vásárolnak továbbra is.
Ezt nem feltétlenül azért teszik, mert emelkedő aranyárra spekulálnak. Számukra a diverzifikáció, a geopolitikai kockázatok és tartalékaik stabilitása áll az előtérben.
Az arany ezzel visszanyert egy olyan pozíciót, amely a Bretton Woods-i rendszer vége után hosszú ideig veszíteni látszott jelentőségéből.
Az aranyár a látható jelzés. A tartalékok a stratégiai valóságot mutatják.
Maradjon előrelátó
Üdvözlettel: Helge Peter Ippensen